Aggodalommal értesültünk a sajtóból arról, hogy napirendre került az örökségvédelmi törvény módosítása.
Aggodalmunkat a megjelent módosítási elképzelések mellett az is növeli, hogy a tervezett változtatásokat velünk, a munkálatok tényleges elvégzőivel előzetesen senki nem egyeztette. A 19 megyei múzeumi szervezet, a fővárosban pedig a Budapesti Történeti Múzeum jogosult és kötelezett ugyanis a beruházásokat megelőző régészeti feltárások elvégzésére. Ezt a feladatot 2010 nyarán az Orbán-kormánynak köszönhetően kaptuk vissza, mivel 2007-ben ezeket a jogosítványokat a Gyurcsány-kormány alkotmányellenesen elvette tőlünk, létrehozva a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ). Három éven keresztül botrány botrányt követett, a feltárások drágábbak lettek, jóval időigényesebbek és szakszerűtlenebbek. Tavaly óta bizakodva vállaltuk magunkra a teljes örökségvédelmi feladatot, mert az új kormány olyan jogalkotást indított el, amely új régészeti örökségvédelem kialakulását ígéri. Ezt a folyamatot azonban tovább kell folytatni, mert a rendszer finomhangolására van szükség.
Tudjuk, hogy hazánk nehéz gazdasági helyzetben van, és ez józan mértéktartásra int bennünket. Belátjuk, hogy a beruházásoknak mind az időtényező, mind a költségek szempontjából joggal van igényük a kiszámíthatóságra. Nem történhet meg, hogy például egy 3 hónapra tervezett feltárássorozat 1 évig tartson, avagy hogy a költségek a többszörösükre növekedjenek az eredeti megállapodáshoz képest (ez állandó gyakorlat volt sajnos, 2007-2010 között). A beruházóknak viszont a korábbi, gyakran előforduló gyakorlattal szemben a régészeti munkák elvégzéséről jó előre gondoskodniuk szükséges, illetve tudatosan törekedniük kell arra, hogy a beruházással elkerüljék a régészeti lelőhelyeket. Ha ez nem lehetséges, áldozniuk szükséges arra, hogy az örökségvédelmi kockázatokat alaposan megismerjék. Elfogadhatatlan, hogy az NFÜ, a NIF és az NFM egyes beruházások késlekedéséért kizárólag a régészetet tegye felelőssé, hiszen látjuk, hogy az NFÜ-s szerződéskötések a megítélt pénzek kifizetéséhez hasonlóan rendkívül lelassultak a kormányváltás óta. Nem elfogadható tehát az a megoldás, amely kizárólag a gyenge kormányzati érdekérvényesítő képességgel rendelkező kulturális ágazatra hárítja a felelősséget. Gyakran előfordul, hogy a szerződéskötési folyamat hosszabb ideig tart, mint a tényleges ásatás. A kifizetések elhúzódása (gyakorlatilag elmaradása) pedig súlyos veszélyhelyzetet eredményez egy-egy intézmény életében. Azt is tudnia kell Miniszterelnök Úrnak, hogy az utóbbi évtizedben a régészet tartotta életben az egyébként jócskán alulfinanszírozott múzeumi területet.
Körültekintő szabályozással elérhető, hogy az előzetes örökségvédelmi dokumentációk elkészítésére elégséges idő és költségkeret jusson, hogy a megvalósíthatósági és hatástanulmányok az elérhető módszerek széles körére alapozva nagy pontossággal készüljenek el, amely aztán lehetővé teszi a régészeti költségek pontos kiszámítását. Érzékeljük, hogy ezt a célt szolgálhatta a Kulturális és sajtóbizottság legutóbbi beadványa. A javaslat körüli vita ugyanakkor számunkra érthetetlen módon veszélybe sodorta a nemzeti emlékhelyekről szóló törvényjavaslat elfogadását és időben történő bevezetését is, pedig ez fontos ígérete volt a Fidesznek.
Meggyőződésünk, hogy a költségeknek és a feltárások időtartamának a napvilágra került módon történő drasztikus csökkentése a hazai régészeti örökségvédelmet európai viszonylatban is példátlan és egyedülálló módon lehetetlenítené el, mindezeket figyelembe véve a döntéshozóknak be kell látniuk, hogy csak az eljárások körültekintő és átgondolt szabályozásával érhetnek célt, így ugyanis a gazdasági és örökségvédelmi érdekek egyaránt egyensúlyba hozhatóak lesznek, nemzeti örökségünk jelentős részének feláldozása és megsemmisülése nélkül is.
Minden ezzel kapcsolatos kormányzati célt a legmesszemenőbben támogatunk, és készek vagyunk konkrét – az eddig megismert előterjesztésektől eltérő – javaslatokat is megfogalmazni. Azt kérjük az illetékesektől, hogy tekintsenek partnernek bennünket, mert közös a cél: a beruházásokat megelőző gyors és költséghatékony régészeti örökségvédelmi rendszer kiépítése.
Budapest, 2011. október 3.
Tisztelettel: